Evangeline Roz-Kezdetek

 

Evangeline szülei ésnővérei mind boszorkányok. Mikor  Evy  megszületett kiderült, hogy nincs varázs ereje így családja jobbnak tartotta halandók közt nevelni.Ezt sikerült is 12 évig eltitkolniuk lányuk elől. ám amikor Evy betöltötte 13. életévét különös levelet kapott.
-Evy drágám-szólt anyu-hozd be a postát kérlek!
-Viszem már! Várjunk csak ez mi? Ez nekem lett címezve?

,,Kedves Evangeline Beatrix Roxy Roz!
Örömmel értesítjük. hogy felvételet nyert  a Boszorkány képző iskolába. A felszerelését  küldjük a szekrényen keresztül.
Üdv.: Az iskola igazgatója, Madam Harper.”

Biztos csak a nővéreim piszkálnak.
Nagyon vicces Leila!- mondtam magamban aztán felmentem a szobámba. Pechemre pont át estem a nővérem gyíkján. Kösz Gigi, de jobban örültem volna ha halat kérsz szülinapodra!
  Leültem, hogy megnézzem az e-mailjeimet. Ekkor valaki kopogott. Anya volt az egy nagy dobozzal a kezéban.
-Szia kicsim. bejöhetek?
-Persze, gyere csak! Anyu, ma az ami a kezedben van?-kérdeztem tőle. Láttam, hogy egy doboz, de különleges volt.
-Ja ez? Csak pár kacat, pont azért jöttem, hogy megkérdezzem van-e olyan ”kacatod” amitől szívesen megszabadulnál?
-Nincs, köszi.
Letette a dobozt a szobámba és elkezdett pakolni.
-Anyu, mit csinálsz?
-Csak rendet rakok a szobádban. Délután átjönnek a barátaid a szülinapodra.
-Igen, tudom. De majd összepakolok ÉN!-elvégre 13 vagyok. Ne már, hogy az anyám pakolja el a cuccaimat.
-Rendben szívem. Akkor megfőzöm az ebédet.-Anya sosem tudott nyugottan leülni. Mindig csinált valamit. Berögzülhetett az agyába, ugyanis hét lányt plusz egy apát eltartani és felnevelni azért valljuk be nem könnyű dolog.
Már ki is ment a szobámból, de véletlenül itt hagyta a dobozt. Nem lett volna szabad megnéznem, de a kíváncsiságot valljuk be nem könnyű legyőzni. Főleg nem akkor mikor hat nővéred van és mind titkolózik. Belenéztem  a dobozba és találtam egy albumot ami tele volt képekkel és szöveggel. Ez még magában nem csoda, hisz mi más legyen egy albumban? De ekkor az egyik kép megszólalat:
-Szervusz ifjú hölgy, miben segíthetek?-Sikítottam aztán eldobtam magamtól a könyvet.
-Hé, ez fájt! Nem erre való egy ily értékes album!Tudod te, hogy mennyi kincs és emlék hever most a szőnyegeden?-szólalt meg újra a kép
-Ezt… ezt hogy érted?- kérdeztem félénken.
-Olvasd csak el! Ne félj, nem bánt!- szólt ismét a fura kép.
Felvettem a földről és olvasni kezdtem. Hogy mit éreztem ekkor? Azt magam sem tudom, csak olvastam és olvastam… Miután végig értem rájöttem, hogy a családom és mind a hat nővérem boszorkány. 

***

Evangeline Roz és a varázs  köpeny

1. 1.    fejezet

Miután anyáék elmondták mi történt, három napig nem jöttem ki a szobámból. Nem is szándékoztam. Ám egyszer csak elkezdett mozogni a szekrényem. Eszembe jutott a levél: „A felszerelését a szekrényen keresztül küldjük…”
Kirohantam  a  szobámból. Lementem sétálni és gondolkodni a parkba. Mikor haza értem, a szobám teli bőröndökkel volt tele.
- Csomagold be a fogkefét is!
- Ne felejtsd ki a bakancsot!
- Leila, pakold be Evynek a…- Itt már nem bírtam tovább. Anyu szavába vágtam.
-TI MIT CSINÁLTOK?- kérdeztem  mérgesen.
- Megkaptad a felszerelésedet.  Holnap mész a  Moleruese  Boszorkány képző iskolába.
- Én nem megyek sehova! Nem érdekel semmi féle Boszorkányos mese.
- Ekkor egy köpeny jelent meg az ágyamon. Meg mertem volna esküdni, hogy az előbb még nem volt ott.
- Ez meg hogy került ide??-kérdeztem hisztérikus hangon.
- Azt nem tudom.- Mondta Liliana a legidősebb nővérem- Azt hittem te raktad le.
- Ez a köpeny megjelent, tehát a tiéd. Ha szükséged van valamire segít.
- Például ha éhes vagyok akkor ad egy szendvicset?- bámult Anna, aki köztudottan MINDIG az evéssel foglalkozott.
- Olyasmi. Igen ha éhes vagy ad szendvicset és mivel Evynek jelent meg, ezért az övé!- válaszolta anyu. Bár lényeg a lényeg nem nagyon tetszett, hogy a szobámban beszéljük meg ezt úgy, hogy a szekrényem teljesen üres.
- Szóval, tényleg el kell mennem?- tettem fel a kérdést kicsit higgattabban.
- Ne félj! Liliana, Leila, Gigi, Lisa, Anna és Laura is veled mennek. - mutatott végig a szobában lévő személyeken.
- Én azt hallottam, hogy most már mágusok is mehetnek. Szóval lehet, hogy találkozok egy helyes fiúval!  Jaj, de jó lenne ha Bryen Jonhson is oda járna!- Na igen, Lisa Nagyon szeret belezúgni a jóképű pasikba. Szerény véleményem szerint fölösleges még egy gond.- Most úgy sem úszhatod meg szerelem nélkül!
- De igen! És most tünés a szobámból!- Nyelvet öltöttem Lisára, aztán becsuktam az ajtót. Még hogy „Nem úszhatod meg szerelem nélkül”. Ez a lány nem komplett.

1. 2.    fejezet

Másnap már a buszon ültem. Két boszorka állt elém és ilyeneket közöltek:
- Te jó ég, nézd már milyen a ruhája! Már vagy egy éve kiment a divatból!
- Nézd a haját! Olyan töredezett.  Jessica, ez ugye nem fertőző?!
- Bocsánat, szeretnék leülni. Arrébb mennétek?- kérdeztem félénken. Nem túl nagy az önbizalmam, idegenek közt pedig, egyáltalán nincs.
- Nem férsz el? Ja arrébb kéne állnunk? HÁT NEM FOGUNK!
- Keress másik helyet, nincs elég? Csoda, hogy felengedtek a buszra ilyen… ilyen, hogyishívjákban ami a szemeden van. Nem látsz az orrodig?- igaz, sok hely volt a buszon, de üres széket akartam. Nem erősségem az ismerkedés.
- Hagyjátok békén, vagy eltüntetem a pink bőröndöket!!
- Gyere Vanessa, itt túl sok a nyomi!- azzal a mozdulattal el is mentek.
- Köszi. Ha nem jöttök, magam is elintéztem volna!- fordultam a tengelyem körül, aztán leültem egy közeli székre.
- Szívesen. És ha nem jövünk, valószínüleg egész úton szekált volna.
- Na persze!- megjegyzem igazuk van, de nem a kedvesség az erősségem. Gúnyos hangon hozzátettem- Pont két fiú segítsége kell, hogy elbánjak két plázacicával. Kösz nem.
- Én Terence vagyok. Ő Jack. Téged hogy hívnak?- kérdezte a barna hajú szeplős fiú.
- Én Evy vagyok. Evangeline.- És kezet ráztam az aranyszőke türkizkék szemű Jackkel. Be kell vallanom nem volt csúnya. Sőt... De maradok az elveimnél és NEM leszek szerelmes!!

1. 3.       fejezet

Hát itt vagyunk. Bizonyos Moleruese nevezetű iskola előtt állunk.
- Gyertek gyerekek, most kiderül, hogy a Baglyok vagy a Hangyák csapatába kerültök-e!- szólalt meg egy idegesítő hang: Mrs. Blest. Ő lesz a ”boszi- töri” tanárunk.
A választás úgy zajlik le, hogy akihez előbb ér a hangya az a szorgalmas és rettenthetetlen Hangyák csoportjába, akihez pedig a bagoly ő az okos meggondolt Baglyok csoportjába fog kerülni.
  Mindegyik nővérem ( sőt még a szüleim is) a Hangyák csoportját kapta. Nem aggódtam, tudtam, én is Hangya leszek. Mindenki ezt hitte, ugyanis a hangya indult felém. Egyszer csak megállt. A bagoly is elindult, de ő is megállt. Hirtelen nagy csend lett a teremben. Mindenki engem bámult, nagyon kínos volt. Tudtam, hogy nem jó ötlet ide jönni, és lám igazam lett. Egyszer csak mindenki elkezdett sugdolózni  . Többen javasolták, hogy kezdjem el hívni  valamelyiket, ekkor tűnt csak fel, hogy a köpenyem rajtam van. Belenyúltam a zsebébe ( nem volt kicsi!)  és  egy zacskó morzsát vettem ki, hogy a  hangya jöjjön. Biztos mindenki azt beszélte, hogy a hangya lesz, ugyanis amikor a bagoly rászállt a karomra mindenki elnémult.
Remek, mind a hat nővérem Hangya csak én nem! Így nem is gyakran fogunk találkozni. Klassz, azt hiszem  muszáj leszek barátokat keresni. Nekik miért megy olyan könnyen? Nekem miért nem?
És ekkor eszembe jutott ami a buszon történt és Terence. Meg persze Jack is. Ők is baglyok lettek. Elindultam a társalgóba megkeresni őket. Szerencsére ott voltak. Belenyúltam a zsebembe, hogy ne látszódjon az idegességem. Egy csoki volt benne. De hát nem is vagyok éhes, miért adott csokit? Az után láttam meg. hogy mindenki ajándékokat ad Terencenek és boldog szülinapot kívánnak neki. Hát persze!! Ezért adott csokit.
- Boldog  szülinapot  Terence!! Bocs, hogy  bunkó voltam a buszon.
- Ejha, Terence új udvarlód van?
- Fogd be Trew! Köszi Evy! Nem haragszom, lehetnénk barátok?
- Pont ezt szerettem volna kérdezni tőled és Jacktől. Tényleg ő hol van?
- Felment kipakolni. Én is megyek és szerintem neked sem ártana.
- Igazad van. Megyek is. Szia!
Felmentem a C26 szobába és reméltem, hogy nem Jessica és Vanessa társaságát kaptam. Mázlimra pont két osztálytársam volt benn.
- Szia, én Aria vagyok.- göndör hajától szinte nem is láttam az arcát.
-  Sziasztok, én Evangeline vagyok, de szólítsatok Evynek.- és a szőke lány felé fordultam.
- Ő nem sokat beszél. Stellának hívják. Kicsit félénk.
-Ó, értem. Nos, akkor szia Stella!- és meresztettem felé egy mosolyt a mit viszonzott is. Rendes lánynak tűnik.
- Ti már ki is pakoltatok?- kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Még nem teljesen. Ó azt hiszem nem hoztam fésűt!!- Na igen. Majd elhányom magam a haja láttán, erre bejelenti, hogy nem hozott fésűt!
- Tessék, ezt neked adom!-  a zsebemből húztam elő a hajkefét.- nekem van másik.
- Ez ”olyan” köpeny??- kérdezte a szöszi nyávogós hangján.
- Ugyan már! Az csak legenda! Nem létezik varázs köpeny .- Mondta Aria miközben próbálta ( több-kevesebb sikerrel) kifésülni a haját.
- De igen! Ez ”olyan” köpeny .- néztem előbb a kócos, aztán a szőke lányra.- Szülinapomra kaptam.
- Hű, azt hittem csak mese!
- Én tudtam, hogy létezik.
- Dehogy tudtad!
- De igen!
- Hát, én még a mesét sem hallottam, úgyhogy elmondhatnátok  ahelyett, hogy veszekedtek. És én is kipakolok addig. Mit szóltok?
- Oké
- Majd én mondom. Volt egyszer egy hatalmas mágus aki minden bűbájt és minden főzetet ismert. Minden lány oda volt érte.  Akármelyiket megkaphatta volna, de neki csak egy kellett. Pont az aki nem volt elragadtatva a fiatal ember tehetségétől. A mágus nem tudta elviselni, hogy a lány nem az övé, így hát megbűvölte köpenyét. A köpeny mindig azt adta neki, amire szüksége volt. A fiú- mivel a köpeny nem adta neki a lányt ( ugyan is nem volt rá szüksége)- belebolondult és gonosz lett. Megfogadta, hogy egykor visszatér és köpenyét használva a Legfőbb Mágussá avatja magát, hogy mindenki tegye amit mond  és, hogy a leány szeresse őt.
- Kész, kipakoltam!
- Pont vége van. Most már érted?
- Szóval egy őrült mágus köpenyét hordom?- sajnos a lényegtelen dolgok előbb jutnak el az agyamig. Rossz szokás, bocsi.
- Nem érted Evy? A köpeny teljesíti amit kérsz!
- Nem igazán.- szólalt meg csendes barátnőnk- Azt adja amire szükséged van, nem pedig azt amit szeretnél! Ez fontos!! A mágus nem kapta meg amit akart és ebbe őrült bele.
- Hű, erre nem gondoltam- végül is ez lehet akár jó, de rossz is.
-Hé, nem megyünk le a társalgóba?-  kérdezte Aria, aki már nem a hajával, hanem a rúzsával foglalkozott.
- Felőlem mehetünk.- és ahogy sejtettem. Lent volt Trew és a haverjai.         
- Nézzétek ott jön Terence új csaja!- és természetesen rám mutatott.
- Ezt kikérem magamnak!- tiltakoztam- Terence nem az esetem. Bár neked lehet, mert úgy elvörösödtél akár egy paradicsom. Talán féltékeny vagy?- azzal odébb mentünk egy asztalt és leültünk.
 - Tetszik neked Terence?- kérdezték egyszerre újdonsült „barátnőim” .
- Dehogy is!!! És ha mégegyszer meghallom, hogy ezt ordibáljátok én esküszöm…
- Ne aggódj! Evy, tetszik neked?- Kérdezték, mostmár suttogva.
- Nem.- jelentettem ki egyértelműen.
- Akkor Trew honnan vette?
- Amikor megérkeztünk, látta ahogy felköszöntöm Terencet. Szerintem ezt értette félre. Terence csak a barátom, ahogy ti is.- magyaráztam érthetően.
- Ja értem.
Amúgy meg nem is csúnya… elég helyes.- szólt Stella.
- HELYES!!!???- döbbentem meg. Ahogy láttam, Aria nem  örült neki.

-Te  megzakkantál??!! Láttad mit csinált tavaly! Nem helyes. Nagyon nem!- mondta olyan nyomatékosan ahogy csak bírta.
- De hát mi történt?
-Tavaly volt egy barátnője. Amikor dobta, a lány összetört. Ez még nem volt elég, az egész suli előtt megalázta. A lány belebolondult és a diliházba került. Nem ismertem, úgy mesélték.
- Ez csak mese!- Stellanak  szép hangja van. Eddig fel sem tűnt.
- Hidd azt!
- Hiszem is!
- Oké. A lényeg, hogy nem szeretem. Csak barátok vagyunk!
- Ő is így kezdte…
- Sziasztok!- jött oda hozzánk az említett, barátjával együtt.
- Hello!- szólt egyhangúan a triónk.
- Arra gondoltunk, lemehetnénk sétálni a városba. Mit gondolsz Evy?
- Remek ötlet! Úgy is szerettem volna megismerni a helyet. Lányok jöttök?- fordultam barátnőimhez.
- Öhm, csak hárman gondoltuk.- mondta Jack. Volt a hangjában egy kis remény is.
- Ó, értem. Bocsi lányok.- de ők már itt sem voltak.
Lementünk először a parkba, közben beszélgettünk. Mint kiderült, Terence és én sok mindenben hasonlítunk (!).

4. fejezet

- Meg is érkeztünk! Ez a legnyugottabb   hely a sulin kívül.
- Valóban szép hely!- próbáltam kedves lenni. De csak egy erőltetett mosolyra futotta. Valahogy nem éreztem olyan kellemesnek .- Azért biztos vannak még nyugodt helyek.
- Igen tudom, de nekem ez sok boldog emléket idéz fel .- mondta Jack egy kis éllel a hangjában.
- Jól van na. Nem tudtam. Elmondod?
- Tavaly történt. Csak iskola látogatáson voltunk itt. Az akkori barátnőm már nagyon idegesített. Terence meglátott minket és látta, hogy éppen veszekedünk valamin. Nem akartam érzéketlen lenni, mert tudtam, hogy szeret, ezért nem szakítottam vele. Terence azt mondta, hogy másik lánnyal látott és hogy már nem érdekel. Ez persze hazugság volt. Ekkor lettünk legjobb haverok.
- Már majdnem elsírtam magam, mikor ráeszméltem, hogy hé, én nem sírok egy megható történeten!
- Ezt nem tudtam, bocsi .- nem akartam, hogy észrevegye a hangomon a meghatottságot.
- Meghatódtál?- de Terence észrevette. Hogy lehet ennyire kiismerhető egy ember, ha csak pár perce beszélgettünk?!- Nekem most mennem kell. Még… nem írtam… a… szüleimnek. Igen. Ti addig menjetek nélkülem. – furi. Lett volna ideje, és úgy éreztem hazudik. Na mindegy, addig se ismer ki médjobban.
- Tudok egy helyet a kisvárosban. Nem nagy szám, de kellemes a hangulat. Mit szólsz?
- Oké.
Elindultunk a „Lady Mally” kávézóba. Nem tudtam, hogy mégis mit keresek itt egyáltalán? Hiszen nem is tudok varázsolni! De ez nem zavart most. Nyugottan sétálgattunk.

1. 5.    fejezet

Valaki hirtelen befogta a számat hátulról és Jackét is. Sikítani tudtam volna.
- Samitro- hallottam mellőlem Jack hangját. A támadója már el is engedte. Olvastam a samitro-ról, de sajna nem tudtam alkalmazni.
- Menekülj!- Hoppá, lehet megijedt ahogy rá ordítottam? Nem akartam, hogy baja essen.-  Menj!! Majd… meg… oldom!- támadóm jó szorosan fogott. Lehet, hogy többet kellett volna edzenem a sulinkban?
Ájulást tettettem, hogy ne szorítson ennyire, de csak lazított a fogáson. Elengedni nem akart. Éreztem ahogy a szívem kétszer olyan gyorsan ver, és ez nem tetszett. Bevittek egy mellék utcába. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy kék fényt látok és… képszakadás.
Azt vettem észre, hogy egy székre vagyok kötözve. Valószínüleg elkábítottak.
- Na mit kezdjünk vele? Öljük meg, vagy hagyjuk a „Halál Urának”? Örülne ha mi kapnánk el!
- De mi van ha mégsem? Mi van ha Ő akarja elkapni és megsemmisíteni?
Tessék??!! Engem… megölni? Tudtam, hogy nem jó ötlet ez a „Boszorkány vagyok, úgy is viselkedek” ötlet, hogy ide jöjjek. És ki az a Halál Ura, akiről a két kapucnis ember beszélt?
- Engedjetek el!!!
- Nahát, felébredt.- nevette el magát a ronda pasas- Azt nem tehetjük. TE kellesz neki, és elengedünk, mi meghalunk- úgy magyarázott mintha csak három éves lennék! Ezt kikérem magamnak!
- Nem érdekel, hogy mi lesz veletek, engedjetek el!
- Add oda amit akarunk és akkor lehet, hogy életben maradsz!
- Tessék??!!- LEHET, hogy életben maradok, lehet hogy nem?- Ezt meg hogy értsem?
- Hol A köpeny?
- Mégis milyen köpeny?
- Az amelyik már két napja a birtokodban van! Hogy került hozzád?
- Nem tudom miről beszél, de nekem nincs semmiféle köpenyem!- és makacsul elfordítottam a fejemet. Hazudtam. De ha igaz amit a lányok mondtak, akkor nem mondhatom el.
- Hát jó! Akkor hívjuk az Becses Urat. Al…
- Glumino!- a hang nem tőlem származott, de még csak nem is a  sötét ruhás alakoktól. Hirtelen  egy tűzkarika jelent meg körülöttem. Nagyon megijedtem, ám ekkor nem más jelent meg, mit Leila, Laura  és Gigi lépett elő.
- Gyertek már!- hallottam kívülről Anna hangját is.
- Jaj, hugi! Mibe keveredtél már megint?- köszi Laura. Ide vagyok kötözve és megakarnak ölni. De TE megint kioktatsz!
- Nem az én hibám! Egyszer csak elkaptak minket és…
- Minket???
- Igen, Jacket is elkapták, de ő kiszabadult...
- És nem segített?!
- Én mondtam, hogy meneküljön …- már a sírás folytogatott, amikor ráeszméltem:
- Honnan tudtátok, hogy itt vagyok?
- Terence mondta, hogy Jack szólt neki, hogy hívjon segítséget, mert téged elkaptak.
- Siessetek már!
- Anna! Nem tudjuk a varázskötelet leszedni Evyről!
- Jövök!- egy pillanattal késöbb már a tűzkarikán belül volt.- Hadd nézzem! Aha! Odeven!- a kötél már a földön is volt, és én szabad voltam.
- Kösz.
- Nincs mit, de most siessünk, mielőtt magukhoz térnek!

1. 6.    fejezet

Vajon a régi sulinkban feltűnt, hogy nem vagyok ott? Most itt vagyunk a boszi - töri terem előtti folyosón. Épp Stelláékkal beszélgettünk amikor valaki – vagy valakik – megszólított.
- Evy! Jól vagy? Nem esett bajod? – Terence és Jack voltak azok.
- Figyelj, bocs, hogy ott hagytalak, csak tudod…
- Semmi baj. Még élek, szóval ne aggódjatok.
Megérkeztünk a tanteremhez. Leültünk a padokba és láttam, hogy mindenki elővesz valamilyen könyvet, ami nekem természetesen nem volt.
- Jó reggelt diákok!
- Jó reggelt Mrs. Blest.
- Mivel ez az első tanítási napotok, ezért ma nem tanulunk, hanem ismerkedünk. Engem már ismertek, de én nem ismerlek titeket. Mutatkozzatok be, például te!- mutatott a hátsó padsor felé. Én elöl ültem, hogy semmiről se maradjak le.
- Én Marlya Jonhson vagyok. Apám mágus, anyám halandó.
- Nagyszerű! És te?- miért pont ÉN???!
- Én Evangeline vagyok. Evangeline Roz.
- Á, a legifjabb Roz.- Mrs. Blest nem valami kedvesen hangsújozta a nevemet. Nem tudom ezt mire véljem, de nekem nem valami szimpatikus.
- Tényleg van olyan köpenyed? Azt hallottam varázsereje van.
- Azt mondtam ismerkedünk, nem egymással társalgunk! Hogy hívnak gyermekem?
- Bryan Jonhson tanárnő. Igen, Marl testvére, és irigyelem, mert neki van a világon a legjobb tesója.
-Bolond!
- Kösz tesó! Én is szeretlek!
- Nos Mr. Jonhson, az óra után maradhat kitakarítani az osztálytermet, ugyanis a kelleténél többször hallottam a hangját.
- Rendben Mrs. Best, öhm akarom mondani Blest.
Miután mindenki bemutatkozott az órának vége is lett.

 

Oldal: Evangeline Roz- Kezdetek
Boszorkányos Gondolat - © 2008 - 2024 - boszorkanyosgondolat.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat